Szerző: Balogh Judit

A kiválasztás hazánkban sajnos nem működik jól, a sportolni kezdő gyerekek többsége nem alkalmassága alapján kerül a különböző sportágakhoz. Ezért az egyesületi edzők nem feltétlenül az alkalmas gyerekekkel foglalkoznak, a sikerélmény hiánya pedig gyakran vezet lemorzsolódáshoz. Emellett a sportág sem tud előrelépni, hiszen a tehetség hiánya szorgalommal nem pótolható teljesen, a nemzetközi szinthez mindenesetre láthatóan kevés. Reménykedve abban, hogy a mindennapos testnevelés meghozza a gyerekek kedvét a szervezett sporthoz és a testnevelőket is arra ösztönzi, hogy a megfelelő sportághoz irányítsák tanítványaikat, az alábbiakban a tehetség kiválasztásának ismérveiről lesz szó.

MÉRHETŐ ISMÉRVEK

A kiválasztás mérhető elemei objektív, számszerűsíthető adatokat adnak, melyek segítségével a gyerekek könnyen összehasonlíthatóak egymással. Szerencsés, ha emellett van egy megállapított standard adat, ami egy nagy mintán történt adatfelvétel eredménye.

1. Testfelépítés

A testfelépítés genetikailag meghatározott mutató. Antropometriai vizsgálattal nagy biztonsággal megállapítható a várható testmagasság, az erősíthetőség mértéke és a gyermek aktuális fejlettségi szintje. Mivel ezek a mutatók a kosárlabdában meghatározó jelentőségűek, a kiválasztásnál mindenképpen érdemes igénybe venni szakember segítségét.

Vizsgált paraméterek:

• testméretek (magasság, végtagok hossza)
• testalkat (nyúlánk, atlétikus vagy hízásra hajlamos)
• testösszetétel
• csontozat, ízületek (vastagság, várható teherbírás, erősíthetőség mértéke)
• a naptári és a biológiai életkor közötti eltérés (akceleráltság, retardáltság)

2. Terhelésélettani mutatók

A terheléses vizsgálat során a szív és keringési rendszer, valamint a légzésfunkció felmérése történik, ami a terhelhetőséget korlátozó tényezők meghatározásában nyújt segítséget.

Vizsgált paraméterek:

• maximális szívfrekvencia
• maximális ventilláció
• maximális légzésszám
• anyagcsere meghatározása (CO2/O2)
• maximális oxigénfelvétel
• terhelés utáni vérnyomás és tejsav mérés

3. Motoros képességek

A különböző tesztekkel, próbákkal megfigyelhető a mozgáskészség, következtetni lehet az izomzat struktúrájára (gyors és lassú rostok aránya), az ideg-izom kapcsolat sebességére és a genetikailag kódolt kondicionális képességekre. Ügyelni kell azonban arra, hogy a tesztek ismertek legyenek, a végrehajtás újdonsága ne befolyásolja az eredményeket. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a magasabb gyerekek egyes mutatókban törvényszerűen rosszabb teljesítményt fognak nyújtani, de mivel a kosárlabda különböző posztjain más-más feladatok vannak, ez nem jelenthet alkalmatlanságot.

Vizsgált paraméterek:

• haladási gyorsaság
• mozdulatgyorsaság
• robbanékonyság
• reakciógyorsaság

A csak fizikai tesztekre és mérésekre épülő kiválasztás semmiképpen nem megfelelő, mivel a pubertás alatt lényeges változások következhetnek be, melyeket nehéz megjósolni a gyerekkori adatokból. Emellett a fenti mérések csak a végső teljesítményt befolyásoló, de nem meghatározó tényezőket mutatják meg, de egyéb lényeges faktorokat nem. Az a sportoló, aki ezeken a teszteken rosszul szerepel, még lehet sikeres, de az extraklasszis nyilvánvalóan ezekben a felmérésekben is kiváló.

NEM MÉRHETŐ ISMÉRVEK

Bármennyire is szeretnénk a kiválasztást objektívvé tenni, vannak olyan nagyon fontos kritériumok, melyek számszerűen nem mérhetőek, felmérésükhöz a tapasztalt edzők „szeme” szükséges.

1.     Ügyesség

Az ügyesség a kosárlabdában a mozgások sokszínűségét, koordináltságát, célszerűségét, sikerességét, optimális energiabefektetéssel történő végrehajtását jelenti. A sportágspecifikus koordináció legegyszerűbben fogó és kidobós játékokban figyelhető meg, érdemes a teljesítményt versenyhelyzet alapján értékelni. A tanulás egyszerű elemek elsajátításán keresztül mérhető le, (pl. labdavezetés irányváltással), a rögzítés pedig versenyhelyzetben ellenőrizhető (pl. váltóverseny).

Elemei:

Koordináció

• kinesztézis
• kéz-láb koordináció
• dinamikus egyensúlyérzék
• ritmusérzék
• technikai elemek összekapcsolásának képessége
• mozgás megváltoztatásának képessége

Labdaérzék

Tanulási gyorsaság

Tanulási pontosság

 

Eddig a fizikummal kapcsolatos, genetikailag meghatározott mutatókról volt szó. Itt azonban nem szabad megállni! Azok a gyerekek, akik fenti teszteken jól szerepelnek még nem biztos, hogy élsportra alkalmas, jó kosárlabdázók lesznek.

2.   Mentális és pszichés tényezők

A mentális és pszichés tényezők alapvetően meghatározzák a sikerességet. A korábban említett képességek hiánya bizonyos mértékig kompenzálható, de a következő tényezők nélkül nehéz kiemelkedő sportolót elképzelni.

Elemei:

• munkamorál, kitartás, akaraterő, fáradtságtűrés
• alázat
• siker / kudarc kezelése
• kritika elfogadása (edző), vagy figyelmen kívül hagyása (közönség, játékostársak, ellenfél)
• önbizalom
• elhivatottság
• magas elvárások önmagával szemben
• győzni akarás
• felelősségvállalás
• érzelmi stabilitás (nem stresszel, nem szorong, magabiztos, optimális izgalmi állapot)
• figyelem, koncentrálóképesség, figyelemmegosztás
• fegyelem
• tanulási képességek, tanulási gyorsaság, memória
• döntésképesség

Ezek a képességek és tulajdonságok hosszabb távon figyelhetők meg, és bár a kognitív képességek egyes összetevőket meghatároznak, többségük alakításában a környezet nagy szerepet játszik. Az utánpótlásedzőnek az első találkozástól kezdve nagy szerepe van abban, hogy a megfelelő attitűd és a hosszú távú elkötelezettség kialakuljon.

Ericsson 1993-ban megfogalmazott tudatos felkészülés elmélete az edzésnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a veleszületett tényezőknek. A küszöbértéket 10.000 órában (nagyjából 10 év) határozza meg. Az elmélet szerint a magasfokú motiváció és elkötelezettség pótolja a fizikai képességek hiányát. Az elméletet több sportágra, köztük a kosárlabdára is igazolták.

3.    Szociális képességek

Mivel csapatsportról van szó, az egyénnek közösségben kell tevékenykednie, és a sport, mint sajátos közeg, sajátos szabályok szerint működik. Az a játékos, aki nem tud beilleszkedni egy közösségbe, nem számíthat hosszú pályafutásra.

Elemei:

• alkalmazkodás – beilleszkedés
• önállóság
• központi szerepre törekvés
• kapcsolatteremtés
• empátia
• tolerancia
• kommunikáció
• érdekérvényesítés

4.    Játékintelligencia

A játékintelligencia az az extra faktor, ami a zsenialitást adja. Nehéz megfogalmazni, de talán az alábbi elemeket sorolhatjuk ide:

• kreativitás (nehezen kiismerhető a játéka)
• önállóan képes gondolkodni
• hirtelen helyzetben jó döntést hoz
• átlátja a játékrendszert
• ismeri önmagát, társait, ellenfeleit
• korlátain belül játszik
• felvállalja a sorsdöntő helyzeteket

GÁTLÓ TÉNYEZŐK

A eddig említett tényezők még mindig nem garantálják a tehetség beválását. Számos külső és belső tényező játszik szerepet abban, hogy a tehetségből nemzetközi szintű klasszis játékos legyen. A külső tényezők azok, melyet sportág szereplői nem tudnak önerőből megváltoztatni. A belső tényezők viszont azok, melyeken változtatni tudunk és változtatnunk is kell, de ez a központi irányítás akarata és tevékeny részvétele nélkül kevéssé elképzelhető.

1.     Külső tényezők

• szülői háttér (tanulás előtérben, túl nagy elvárások, hamis kép kialakítása, nem támogatják az edzőt)
• feltételek (edzésidő, edzésszám, létesítmény, eszközök, személyi feltételek)
• anyagi kérdések (tagdíj és egyéb hozzájárulások mértéke, korán pénzt akarnak keresni)
• generációs problémák
• általános értékválság
• életkori sajátosságok (barátok, szórakozás csábítása, káros szenvedélyek)
• sport/sportág társadalmi megbecsültsége, eredményessége (perspektíva, külföldiek, csapatok száma)
• alacsony szintű általános mozgáskultúra (homo sedens)
• stb.

2.     Belső tényező

Az eredményesség túlértékelése:

• a pillanatnyi siker a legfontosabb a résztvevők számára – a korán érőket, kicsiket előnyben részesítik → sok későn érő, későn kezdő kiesik

Az edzők felkészültsége

• az edzők egy része alulképzett, nem képzi folyamatosan magát → korai hátrányfelhalmozás, képzési hibák
• a tanultak helyett a játékosként tapasztaltak dominálnak
• sok az utánzó edző, kevés az új ötlet, módszer
• a fizikai, értelmi és érzelmi fejlesztés nincs egyensúlyban, nem is cél
• korai posztra kiválasztás
• a későn kezdőknek nincs szisztematikus felzárkóztatás (az alapok kimaradnak)

Rövidtávú tervezés

• az edzők nem terveznek hosszú távra, nincs többéves terv

Egységes képzési rendszer hiánya

• edzőképzés szétforgácsolódása
• szakma egységességének hiánya
• szakfelelős hiánya

A tudatos kiválasztás hiánya

Korai kezdés

• az általános, sokoldalú alapképzés elmarad
• helytelen beidegződések
• korai kiégés

Rossz versenyrendszer

• magas költségek, kevés verseny, rossz szabályok
• versenyzés felsőbb korosztályban is (túl kevés a gyerek) → a képzés elmarad

Rövid képzési idő (18 éves korig tart az utánpótlás korosztály)

Túlterhelés

Stb.

A klasszis játékosnak tehát rengeteg kritériumnak kell megfelelnie, emellett számos külső és belső tényező is hátráltatja a kibontakozást. Hosszú és viszontagságos út vezet a csúcsra, ami csak keveseknek adatik meg, Mindazonáltal meggyőződésem, hogy tudatosabb megközelítéssel képes lenne a magyar kosárlabdázás is több nemzetközi szintű játékost kitermelni. Az utánpótlásedzőnek több fontos feladata közül egyik a tehetségek kiválasztása és gondozása. Mivel ő az, aki először találkozik a gyerekkel, rendkívül fontos, hogy képes legyen felismerni és meglátni a tehetséget. Ne az aktuális tudásszint alapján döntsön, hanem próbáljon perspektívában gondolkodni, és vegyen igénybe minden lehetséges eszközt, hogy kiszűrje a hosszú távon legígéretesebb játékosokat. Ezután adjon meg nekik minden támogatást, hogy befuthassák azt a pályát, amelyre képességeik alapján lehetőségük van.