Szerző: Balogh Judit

Az elzárás manapság a támadóstratégia legfontosabb összetevője, egyaránt technikai és taktikai elem. Számos fajtája van, emberfogásos és zónavédekezés ellen is hatékony, a bedobások egyenesen elképzelhetetlenek elzárások nélkül. A hazai korosztályos megkötések jelentősége ellenére az elzárás alkalmazását viszonylag későn, a serdülő korosztálytól (13-14 év) kezdve engedélyezik. A játékelem oktatásában alapvető jelentőségű, hogy a játékosok megértsék, hogyan tudják az elzárást kihasználni a helyzetek kialakítása érdekében. Kulcsfontosságúnak tartom ezért, hogy az elzárás oktatását ne a technikai végrehajtással, hanem olyan előkészítő játékokkal/feladatokkal kezdjük, melyek segítik az egyéni taktikai lehetőségek megértését, egyben megkönnyítik a céltechnika helyes kivitelezésének megtanítását is.

Az elzárás alapvető célja az, hogy az elzáró megszabadítsa társát a védőjétől, de ugyanolyan fontos cél a védelem hibára késztetése, magasabb szinten pedig a váltások és ezzel együtt a mismatch helyzetek kikényszerítése is.

Az elzárásra vonatkozó legfontosabb szabály az, hogy a védővel történő ütközés pillanatában az elzáró játékosnak a hengerén belül, álló helyzetben (mindkét lába a talajon) kell lennie. Ezt már az oktatás kezdeti szakaszában, az előkészítő feladatokban is érdemes hangsúlyozni és megkövetelni.

Az elzárások oktatását célszerű a labda nélküli elzárásokkal kezdeni, hogy a labda ne vonja el a játékosok figyelmét és jobban tudjanak koncentrálni a taktikai feladatokra. Ezért a következő feladatok az üres elzárásokat helyezik előtérbe, bár többségük labdával is végrehajtható az oktatás későbbi szakaszában.

1. Fogójáték „élő bójával”

A játék elején kijelöljük a fogót és a menekülőt, kettőjük közé állítunk egy játékost, aki „élő bójaként”, mozdulatlanul, amolyan oszlopként segíti a menekülőt. A játékterületet szűkítsük le (pl. az oldalvonal és a büntetőterület közé), hogy a menekülőnek használnia kelljen a „bóját”. Nagyon fontos, hogy a bója ne mozogjon! Ha a fogó megfogja a menekülőt, szerepet cserélnek.

2. Fogójáték két „élő bójával”

A játék ugyanaz, mint az előző, de két „bójával”, a menekülő tehát átfuthat a másik „bójához” és használhatja azt is. Itt is fontos, hogy a játékteret szűkítsük pl. lapos bójákkal kijelölve, vagy ahol több pálya vonala is rendelkezésre áll, azok meghatározásával.

3. Fogójáték elzáróval

A játék lényegében ugyanaz, mint az első, azzal a különbséggel, hogy a „bója” pár lépést mozoghat, hogy akadályozza a fogót. Fontos kiemelni, hogy csak álló helyzetben ütközhet a fogóval.

4. Fogójáték két elzáróval

A játék lényegében ugyanaz, mint a második, azzal a különbséggel, hogy a „bóják” pár lépést mozoghatnak, hogy akadályozzák a fogót.

5. Fogójáték három „bójával”/elzáróval

A játékot a hárompontos vonalon belül játsszuk, 3 élő „bójával”, egy fogóval és egy menekülővel. Ha a fogónak sikerül megfognia a menekülőt szerepet cserélnek, de ha az edző mond egy nevet, a menekülőből bója lesz, akinek a nevét mondja, abból pedig menekülő. Kezdetben a „bóják” ne mozogjanak, később pár lépés mozgással, elzárásokkal segítsék a menekülőt.

6. Kapubafutás elzáróval

2-2 bójából kb. két egyméteres kaput jelölünk ki a büntetőterület hosszabb oldalának egyik szélén, kb. egy méterrel a büntetőterület vonala mögött. Kijelölünk egy elzárót, aki a büntetőterület középső részén helyezkedik el, valamint egy fogót és egy menekülőt. A menekülő a büntetőterület kapukkal szemben lévő oldaláról indul, célja, hogy valamelyik kapun átjusson anélkül, hogy a fogó megfogná. A fogó az elzáró játékos mögül indul, a büntetőterületről nem léphet ki. Az elzáró elzárással segíti a menekülőt.

Az előző játékokat labdavezetéssel is játszhatjuk úgy, hogy vagy a fogónál és a menekülőnél is van labda, vagy csak egyiküknél.

7. Elzárás használata passzolóval

Középen, a hárompontos vonalon (esetleg kicsit közelebb) feláll egy passzoló labdával. Az egyik oldalon egy támadó és védője, valamint a középső szálka környékén egy elzáró helyezkedik el. A támadójátékos célja az, hogy az elzárást használva megkapja a labdát úgy, hogy a megszerzett előnyből a labdát megkapva azonnal, leütés nélkül kosárra tudjon dobni. Kezdetben segíthetünk azzal, hogy a passzolást átvállaljuk, ha azt látjuk, hogy amiatt nem sikerül a feladat, de tartsuk észben, hogy a passzkészség fejlesztése is kiemelt fontosságú a kosárlabdázók képzésben!

•      A játékot játszhatjuk két elzáróval is.

8. Elzárás használata, elzáró mozgása

A felállás hasonló az előzőhöz, azzal a különbséggel, hogy most az elzárást kapó játékosnak nincs, az elzárónak viszont van védője. Az elzáró játékos védőjének az a feladata, hogy az elzárást kapó támadóra segítve, annak labdaátvételét megakadályozza. Az elzáró abban a pillanatban, hogy a támadótársa elfut mellette, a fejét a labda felé fordítja és a gyűrű felé mozogva kéri a labdát, amit megkapva leütés nélkül kosárra dob.

•      A játékot játszhatjuk úgy is, hogy a védőjátékos eldöntheti, hogy melyik támadót védi, marad a saját emberén (az elzárón) vagy elmegy az elzárást kapóval. A passzoló kiválasztja az üres embert.

•      Az elzáró kifele is leválhat.

•      Ha az előző játék már jól megy, mindkét támadónak adjunk védőt. Kezdetben ne engedjük meg a váltást.

•      A játékosokat másképp is felállíthatjuk.

9. Elzárás használata két elzáróval, passzolóval

A játékosokat az ábrán látható módon helyezzük el. A támadójátékos választhat, hogy melyik elzárást használja. A két elzáró a labda átvételéig elzárással segíti a támadót, ha átvette a labdát, „élő bójává” válnak, a támadó használhatja őket, de már nem mozoghatnak. A labdát átvéve a támadás befejezésére a leütésszámot korlátozzuk 1-2 leütésre, hogy a támadónak minél nagyobb előnyt kelljen szereznie az elzárásból.

•      A támadónak csel után el kell döntenie, melyik elzárást használja, vissza már nem fordulhat. Ha nem tudja átvenni a labdát, az elzáró leválik és ő fejezi be a támadást.

•      Minden támadónak védőt adva, 3:3 ellen passzolóval játszunk, a váltást kezdetben ne engedjük. A labdát megkapó játékosnak (ez lehet az elzárást kapó vagy az elzáró is) leütés nélkül, vagy legfeljebb egy leütéssel be kell fejeznie a támadást.

•      Minden támadónak védőt adva, 3:3 ellen passzolóval játszunk, a védekezést nem korlátozzuk, a passzolótól a labdát megkapó támadó vagy egy leütéssel befejezi a támadást, vagy lehetősége van passzolni, a labdát tőle megkapó játékosnak azonban már leütés nélkül dobnia kell.

10. Játék 2:2 vagy 3:3 ellen egy plusz elzáróval

Szabad játék félpályán, a támadókat megkülönböztető mezben egy védő nélküli elzáró segíti. Az elzáró igyekszik üres elzárásokat adni, jutalmazhatjuk az elzárások használatát jutalompontokkal (ha számoljuk az eredményt). Amennyiben az elzárók nem fordulnak a labda felé az elzárást követően, vagy nem mozdulnak a gyűrű felé, szintén jutalompontokat adhatunk, ha megkapják a labdát.

A feladatok egy része az alábbi videóból származik: