A VISSZAJELZÉS SZEREPE ÉS HASZNÁLATA A MOZGÁSTANULÁSBAN

Szerző: Balogh Judit

Az új mozgások tanulása során elengedhetetlen, hogy a tanítvány visszajelzést kapjon a mozgás kivitelezéséről, hiszen ennek függvényében tudja a mozgását megváltoztatni vagy javítani. A mozgástanulás során kétféle hatás érvényesül:

1. szenzoros, vagy belső érzékelés (izomérzés, látás, hallás), ami a teljesítményt értékeli;
2. külső visszajelzés (edző, tanár, videófelvétel, stb.), ez az eredményt és a teljesítményt is jelzi.

A sportmozgások során a testrészek egymás utáni mozgatása történik, a testrészeket különböző ízületi szögekben, különböző izomerővel mozdítjuk el. A tanulás kezdeti szakaszában sok a hiba, az edző feladata a helyes kivitelezés megtanítása az értékelések által. A tanulás során csak korlátozott mennyiségű információt vagyunk képesek feldolgozni és azokra később visszaemlékezni, ezért a visszajelzés mennyisége kulcsfontosságú.

A rövid távú memória 5-9 verbális instrukciót tud befogadni, ezért egyszerre csak egy hibát szabad javítani. Ha pl. a gyorsindítás szervezésében a sávok kialakítását oktatjuk, ne javítsuk ki a passzfajtát vagy az indítás befejezésénél a dobást. Ha kettő vagy több feladatot adunk, azok negatívan hatnak egymásra. Ha pl. motoros és kognitív feladat egyszerre szerepel, a hibaszázalék megnő, ez különösen fontos a technika és a taktika oktatásában. A taktika ezért olyan technikai elemekre épüljön, melyeket a tanítványok már magabiztosan elsajátítottak.

A visszajelzés lehet verbális és nem verbális. A verbális legyen érthető, ehhez célszerű képszerű magyarázatot adni, ami később nagyban segíti a belső érzékelést. Egyszerre csak egy hiba kijavítása történjen; a hibajavítás kezdőknél a hiba megnevezésével és a javítás módjával történjen (pl. lapos a dobás, a könyök szemmagasság fölött legyen), képzettebbeknél elegendő a hiba megnevezése (pl. lapos a dobás). A nem verbális visszajelzésnél hasznos a különböző technikai eszközök alkalmazása (videófelvétel, számítógép, különböző mérőeszközök), melyek világosan láttatják a mozgás minőségét és a hibákat.

Vigyázni kell, a külső visszajelzés függést okozhat, ha a végrehajtás után rögtön, a végrehajtással egyidejűleg, vagy túl gyakran történik. Ez azért baj, mert a tanítvány nem lesz képes edzői segítség nélkül létezni, emellett önállóságát és önbizalmát is elveszítheti. A mozgástanítás végső célja az, hogy a mozgás eredményének tudatában tanítványaink megtanulják mozgásukat önmaguk, külső segítség nélkül korrigálni. Éppen ezért az edzőnek nem kell folyamatosan javítani, hanem hagyni kell, hogy a tanítványok időnként saját maguk ismerjék fel a hibákat és maguktól változtassanak a végrehajtáson. Egy kísérlet során azt tapasztalták, hogy ha az alanyok a mozgás eredményét nem tudták, vagy csak később tudták meg (pl. dobás csukott szemmel), jobban támaszkodtak a belső érzékelésre, ami végső soron a mozgás konszolidálását segíti.

Felhasznált irodalom:

Magill, R.A. and Anderson, D. (2012): The roles and uses of augmented feedback in motor skill acquisition. In: Hodges, N. J. and Williams, A.M.: Skill acquisition in sport: Research, theory and practice (pp. 3-21). Abingdon, Oxon: Routledge.