A VÉDŐVEL TÖRTÉNŐ TEMPÓDOBÁS BIOMECHANIKAI ELEMZÉSE
Szerző: Balogh Judit
A 2000-ben íródott cikkben spanyol kutatók arra keresték a választ, hogy milyen különbségek vannak a tempódobás kinematikájában védő nélkül és védővel. Mivel a felmérések szerint a spanyol férfi ligában a kosarak 41%-a tempódobásból esik, lényegesnek látták a kérdés vizsgálatát. Korábban több biomechanikai vizsgálat született a különböző dobótechnikák és a különböző körülmények között végrehajtott tempódobások tanulmányozására, de a védőhöz történő alkalmazkodás még nem került fókuszba.
Módszer
10 jobbkezes első osztályú profi játékos vett részt a kísérletben, dobásaikat két kamerával rögzítették, egyik előröl, másik oldalról rögzítette a dobást. A tempódobást a büntető jobb sarkáról hajtották végre a játékosok, kb. 4 méteres nekifutással kapott labdával, leütés nélkül. A gyűrű alatt álló védő véletlenszerűen vagy maradt a helyén, vagy a passz pillanatában megtámadta a dobót és megpróbálta leszerelni. A kísérletet addig folytatták, míg minden játékos 15 sikeres dobást végre nem hajtott, melyek közül 8-8-at (4-et védővel, 4-et védő nélkül) választottak ki elemzésre, olyanokat, melyek „csont nélkül”, vagyis a palánk és a gyűrű érintése nélkül jutottak a hálóba.
23 paraméterrel határozták meg a 14 testszegmens helyzetét, ezen kívül figyelembe vették a labda helyzetét is. A pontok koordinátáit a kamerák digitalizált képei alapján kapták.
A vizsgált változókat két csoportba sorolták:
- Az eredményt meghatározó változók: kidobási szög, kidobási sebesség, labda elengedésének magassága.
- A dobómozdulat folyamatának változói: a hatékonyságot meghatározó tényezők a dobás kivitelezése során. Ezeket újabb 3 csoportba sorolták:
- időváltozók
- helyzeti változók
- sebesség változók
Eredmények
Az eredményességi változók közül csak egynél mutattak ki szignifikáns eltérést, de kisebb különbségek a többinél is mutatkoztak.
- A labda kidobási szöge a védő nélküli 45°-ról 47°-ra nőtt, mely szignifikánsnak tekinthető.
- A labda kidobási sebessége kismértékben ugyan, de nőtt (0,06 m/s-mal)
- A labda elengedésekor 3 cm-rel nagyobb magasságot ért el védővel, mint védő nélkül, ugyanakkor a súlypont 1 cm-rel alacsonyabbat.
A dobómozdulat folyamatát vizsgáló idői változók közül 1, a helyzeti változók közül 2, a sebességváltozók közül 1 bizonyult szignifikánsan különbözőnek a védő jelenlététől függően.
Időváltozók
- A repülési idő (a talaj elhagyása és a kidobás közötti idő) szignifikánsan lerövidült védő jelenlétében (0,26-ról 0,24 mp-re)
- A dobás összideje (a labda átvételétől a labda kidobásáig) védő jelenlétében 1 századmásodperccel nőtt, mely a labdaátvétel és a talajfogás közötti idő növekedéséből fakadt
- A lefékezés és az elrugaszkodás ideje nem változott
Helyzeti változók
- A térdhajlítás szöge (θ térd) szignifikánsan nagyobb lett védő jelenlétében (107°-ról 110°-ra nőtt)
- A vállhajlítás szöge (θ váll) szintén szignifikáns növekedést mutatott védővel történő dobásnál (137°-ról 139°-re nőtt)
- A csípőhajlítás szöge (θ csípő) 2,5°-kal nőtt védő jelenlétében
- A könyökhajlítás szöge (θ könyök) az elrugaszkodás megkezdésekor (a súlypont legalacsonyabb helyzetekor) 1,2°-kal csökkent, a kidobás pillanatában viszont 2,5 °-kal nőtt védő jelenlétében
- A fejtető és a labda közti távolság a kidobás pillanatában nem mutatott különbséget
Sebesség változók
- A labda függőleges sebessége a legalacsonyabb pontjáról az elrugaszkodásig (labdafelkészítés) szignifikánsan, 4,07-ről 4,45 m/s-ra nőtt védő jelenlétében
- A súlypont vízszintes sebessége kismértékben nőtt a dobómozdulat kezdeti szakaszában, ugyanakkor csökkent a kidobási fázisban védővel szemben
- A csukló szögsebessége kismértékben csökkent
θ labda < θ labda
θ könyök < θ könyök
θ váll < θ váll
súlypont magassága > súlypont magassága
kidobás magassága = kidobás magassága
Az eredmények azt mutatják, hogy a szerelés elkerülése érdekében a dobójátékos változtat megszokott mozgásán, a védő nélküli és a védővel történő dobás különbözik, mely a gyakorlati tapasztalatok mellett biomechanikai mérésekkel is igazolható. A játékos igyekszik gyorsabban és magasabbról végrehajtani a dobást. A testhelyzet nyújtottabb lesz, a labda gyorsabban kerül a dobás megindításához szükséges helyzetbe.
Védővel a dobás nagyobb ívű lesz, a felugrás kisebb (gyorsabb végrehajtás), melyet a játékos karjának és csuklójának nyújtottabb helyzetével korrigál. Így a kidobás magassága a kisebb felugrás ellenére is megtartható.
A kutatásból kiderül, hogy tulajdonképpen kétféle tempódobásról beszélhetünk a kosárlabdában, mivel a két mozgássor kinematikája lényeges pontokon különbözik. Az edzők számára fontos tudni ezeket a különbségeket, a fenti adatok ismeretében célszerű tudatosan és rendszeresen olyan dobófeladatokat beiktatni az edzésbe, melyek védővel történnek, mivel semmilyen más módon nem rögzíthető ez a speciális mozgástechnika.
Érdekes lenne megvizsgálni az egy-, ill. és kétütemű megállással végrehajtott tempódobás közti különbséget, valamint a lábak állásának (párhuzamos vagy egyik láb elöl, a terpesz nagysága, a lábfejek állása) hatását a tempódobásra biomechanikai szempontból. Tapasztalataim szerint rögzült technika esetén a láb állásán könnyebb változtatni mint a kéztartáson, és bizonyára a lábak állásánál is meghatározható biomechanikailag optimális helyzet, mellyel különböző helyzetekből eredményesebben lehet dobni.
Forrás:
F. J. Rojas, M. Cepero, A. Onä and M. Gutierrez (2000): Kinematic adjustments in the basketball jump shot against an opponent. Ergonomics, (43)10, 1651-1660.
Közösségi