A KOSÁRLABDA JÁTÉK RENDSZERSZERŰ OKTATÁSA AZ ALAPKÉPESSÉGEK ÉS A HELYEZKEDÉSI ISKOLA ALAPJÁN I.

Szerző: Gál László

Játék – Élvezet – Motiváció

Alapelv: A játéknak élvezetesnek kell lennie!
Ha élvezzük a játékot, egyre többet és többet akarunk belőle és teszünk meg érte, ez már motiváció. Ha megtaláltuk a kellő motivációt, akkor a folyamat már önmagát erősíti. Az elmélet célja, hogy a játék megmaradjon játéknak és gyerekeknek élvezetet okozzon a kosárlabdázás tanulása. Félelem és szorongás nélkül tudják igazán játszani a játékot, és higgyék el magukról, hogy számunkra sincs lehetetlen a kosárlabdapályán. Ha ezt elérjük, akkor a játékot élvezetes játszani és ami szintén fontos, élvezet lesz nézni is. Nem mellesleg, a motivált játékos minden helyzetben „feltépi a parkettát” és mindezt magától teszi, nem edzői kiabálás vagy erőszakosság hatására, ezért legfontosabb célunk a motivált játékosok nevelése.

A program időtartama legalább 4, de maximum 8 év legyen. Ideális esetben legalább 2 edző jut 14-16 játékosra, kisebb korosztályokban inkább több (3 edző/15 fő).

Megfelelő kezdő korosztály a 10 évesek csoportja. Fontos, hogy az oktatás évei alatt ne soroljunk előrébb a korosztályos győzelmek érdekében semmi olyan képzési anyagot, melynek alapjait korábban nem raktuk le megfelelően. Egyszerűen nem lehetséges a lépcsőfokokat átugrani, mert ez később mindig problémát jelent.

Célom, hogy olyan modern eszközt adjak a helyezkedés oktatására az edzők kezébe, amivel könnyen és hatékonyan tudják újra felépíteni a hazai kosárlabdázásban a JÁTÉKOT. Azt szeretném elérni, hogy az edzők és legfőképp a gyerekek  számára újra élvezet legyen a kosárlabdázás, ezáltal a napi sikerélményekből táplálkozó motiváció hajtsa előre fejlődésüket.

A következőkben lépésről lépésre leírom a helyezkedés (spacing) felépítését, kiemelve a kulcsfontosságú részleteket. Ezen belül természetesen mindenki meg tudja majd tölteni saját kreativitásával a gyakorlatokat, illetve azokat variálni  tudja. Az anyagot egyben kiindulási alapnak is szánom ahhoz, hogy együtt határozzuk meg a magyar kosárlabdázás új arculatát.

Előfeltételek:

Figyelemmel kísérve a 2013. évi kosárlabda Európa-bajnokságokat, egyértelműen látszik, hogy a modern kosárlabdázásban azok a csapatok tudnak érvényesülni, ahol a játékosok egyéni kreativitása, játékossága, a helyzetekre való gyors és hatékony reagálási képessége jobb. És ez nem csak a labdásra vonatkozik, sőt!

Hitem szerint a kreativitás nemcsak egy adottság, hanem tanulható és fejleszthető.

A helyezkedési iskola célja, hogy mozgási formákat tanítson, egyszerű szabályok alapján egyszerű sémákat oktatunk a játékosoknak. A korosztályokban előrehaladva, nagyjából kadett korosztálytól már ezeket a mozgási sémákat maguk a játékosok is képesek kreatívan kombinálni.

Elmúltak azok az idők, amikor szájbarágósan, csak egyfajta jó megoldást, csak egyfajta jó végrehajtást tanítottunk. A jó megoldás meghatározása csak ennyi: az, amelyik az adott szituációban a leghatékonyabb. Mivel ez csak ott és csak akkor dől el, így – szerencsére – a döntést nem tudjuk tanítani. Minden játékosnak tudnia kell viszont döntést hozni, és amikor a döntés megszületik a fejében, azt technikailag végre is kell tudnia hajtani. Ez rengeteg koordinációs, egyensúlyi, labdakezelési és kreatív passzolási készség fejlesztő gyakorlatot feltételez. Fontos, hogy játékosaink mindkét kézzel tudjanak labdát kezelni, dobni és passzolni is. A passzgyakorlatok sokszor unalmasak a játékosoknak, ezért ezek kreatív becsomagolására külön figyeljünk. Hasonlóan, a kizárást is lehetőleg minden gyakorlatba kombináljuk bele, mert önmagában gyakorolva szintén nagyon unalmas tud lenni.

A technikai képzési feladatok kifejtése ennek az írásnak nem célja, így az alábbi képességeket, illetve azok fejlesztésére irányuló gyakorlatokat az edzők részéről ismertnek és elvégzettnek, a játékosok részéről pedig készségnek, tudásnak veszem:

• Megállás – elindulás –labdafogás
• Labdakezelés az 1:1 elleni játék előkészítésére
• Kosárradobások alapjai
• Passzok iskolája
• A pályán való helyezkedés az 5 szektor szerint

Még egy fontos dolog: minden gyakorlatot próbáljunk versenyhelyzetbe csomagolni és maximális sebességgel megkövetelni. A hiba, a hibázás nem baj, hanem a gyakorlás természetes velejárója.

8-11 évesek: két játékos kapcsolata – a helyezkedési iskola alapjai

Lépésenként felépítve induljunk el a helyezkedés oktatásában. Határozzunk meg az alapkapcsolatokat és gyakoroljuk ezek jellemző mozgásait. Jellemző alappárok az első időszakban: egyes-kettes, egyes-hármas, kettes-hármas.

Minden mozgásnak célja és oka van, ezeket hangsúlyozzuk ki és többször magyarázzuk is el, hogy a gyerekek megértsék, miért kell ide vagy oda mozogniuk és annak mi lesz az eredménye. Szokják meg, hogy ok-okozati összefüggések vannak a mozgásokban és semmi esetre se hagyjuk, hogy valamit csak azért csináljanak, mert az edző azt kéri!

A gyakorlások során mindig elődleges legyen, hogy a labdás kosárra törjön, az első és a második gondolata is a saját befejezés legyen. A labda nélküli igyekezzen gyorsan olvasni a helyzetet és a gyakoroltak szerinti egyszerű irányokba mozogjon.

– Nem fontos, hogy a labdás azonnal a felrajzolt helyre fusson. Csak annyit várjunk el, hogy a jó irányba induljon meg.
– Szintén nem fontos ekkor még edzésenként 5-10 percnél többet a helyezkedéssel foglalkozni, viszont egyéb ügyesítő gyakorlatainkba okosan belekombinálhatjuk a két ember kapcsolatának alapmozgásait.

Az elsődleges kapcsolatok alapmozgásai:

Az alapmozgások egyszerű, védő nélküli gyakorlása után rakjunk be védőket is és ezekben a helyzetekben is követeljük meg a labdástól a kosárra törést, a társtól pedig a labdás mozgását figyelembe vevő helyezkedést.

A két játékos kapcsolatának mozgásait minden edzésen vegyük elő és addig gyakoroljuk, amíg már mindenki unja. Ekkor biztosak lehetünk abban, hogy álmukból ébresztve is jól fogják meghozni az egyszerű döntéseket. Ne menjünk tovább addig, amíg teljesen biztosak nem vagyunk abban, hogy játékosaink tudják a két ember kapcsolatában a labda mozgására hozható döntéseket.

További, vagy másodlagos posztkapcsolatok (ezekkel egyelőre csak alapszinten foglalkozzunk, a mozgásokat beépítve más gyakorlatokba): 1-4, 1-5, 2-4, 3-5, 2-5, 3-4.

Támadó alapmozgások 3 ember kapcsolatában (egyes-kettes-hármas)

Az eddig gyakorolt két ember mozgáskészletét gyúrjuk össze az 1-2-3 posztok játékosai számára. Ebben a korosztályban nagyjából 5 azonos posztú játékos legyen a pályán illetve az elképzeléseinkben. Ne osszuk fel a játékosokat posztra, mindenki legyen mindegyik poszton.

Az alábbi rajzok a passz és a betörés mozgásirányait mutatják.

Mindezt azonban megelőzi egy háromemberes alapmozgás gyakorlása, amely a helyezkedési iskola következő lépcsője :

1-től indul a labda, 2 elszakad, miközben 3 befut. A passz után 1 befut, pillanatra mutatja magát pozícióban is, közben 3 tölti 1 helyét kifelé elszakadással. 1 a befutás után kilép 3 helyére. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a passz után a két labda nélküli helyet cserél. Ezt folyamatos játékszituációként alkalmazzuk, meghatározva eleinte a passzok számát, ami után be lehet törni, stb.

A gyakorlat később védővel is végezhető és láthatóan már nagyon összetett. Van benne sok támadási elem (pl. elszakadás, befutás, spontán blokk, pozíciófogás, passzolás, betörés, 1:1 elleni játék), illetve rengeteg védekezési elem is (pl. passzsáv védése és anticipációja, befutások, elszakadások védése, váltás, beszéd).

Jól alkalmazható ez az alapjáték az utána következő gyorsindítások gyakorlására is, ebből gyorsan kialakíthatóak a futási és labdafelvezetési sávok és a feladat oda-vissza játék formájában is végeztethető.

A gyakorlás során nagyon fontos figyelni és meghatározni a következőket:
– a betörés mindig a gyűrű felé történjen
– a labda nélküli és labdás mozgások egyaránt maximális sebességűek legyenek
– a játékosok szögeket fussanak és ne íveket
– a pálya teljes területét használják
– a leütések száma ne haladja meg a 3-at labdaérintésenként (később max. 2-t)
– a döntéseket a lehető leggyorsabban hozzák meg

Az első periódus vége (legalább 2-3 év) akkor érkezik el, amikor a 3 ember helyezkedési gyakorlatát a játékosok össze tudják kombinálni a 2:0 alapgyakorlatok mozgási és helyezkedési irányaival. Tehát amikor a fenti 3:0 helyezkedési gyakorlatból a labdás betörések után a labda helyének és mozgási irányának függvényében a tanult egyszerű irányokba labda nélkül el tudnak mozdulni. Ebben a helyzetben már egy sokváltozós, kreatív, 3 ember kapcsolatára alapuló játékot élvezhetünk az edzések alatt, és ezt öröm látni is!

Mit játsszon a csapat a meccseken?

Ez a kérdés természetes módon merülhet fel mindenkiben, hiszen az edzések során akár évekig nem gyakorolunk 5-5 elleni mozgásokat, „csak játszunk 5-5 ellen”. Induljunk ki abból, hogy mit védekezünk ekkor. Szerintem a legfontosabb dolog ebben, és még a következő korosztályban (11-14 éves) is, hogy minden meccsen, tekintet nélkül annak pillanatnyi állására végig egész pályás emberfogásos letámadással védekezzünk. Ebben a védekezésben minden fontos alapvető dolgot meg lehet tanulni az emberfogásról és az agresszív védekezési attitűdről. Ha ez a védekezésünk, akkor viszont rengeteg leindításos vagy rendezetlen védelem elleni támadásunk (sőt, szinte csak ilyen) lesz.

Jussunk el az időszak végére addig, hogy a futási és a labdafelhozatali sávokat kialakítjuk. A pályát osszuk fel 5 sávra hosszanti irányban. A két szélső és a középső legyen a futósáv, a maradék a labdafelhozatali sáv. Ezen kívül számos egyéb variáció is lehetséges, mindenkinek a stílusához illő rendszert kell választania. A labda megszerzése, vagy lepattanó után követeljük meg a labdástól, hogy támadja a gyűrűt mindaddig, amíg védővel nem kerül szembe. Legyen folyamatos képe a társak helyzetéről, és ha van üres ember és van rá lehetőség, passzolja neki a labdát (főleg a gyűrű közelében).

1:1 elleni játékot kérjünk mindenkitől újra és újra. Ne legyenek posztok és a belső területeket hagyjuk szabadon. A gyakorlások hatására előbb-utóbb elő fognak jönni a tanult mozgási sémák és először az egyik oldalon (labda oldalán) lévő játékosok fogják meghozni a helyes döntéseket a labda nélküli mozgásokban. Az 1-2-3 kapcsolatokat az eddigiek alapján most már meghatározhatjuk. Az 1-es játékost elsősorban használjuk forgatónak, szervezőnek. A gyenge oldalról befutásokat kérjünk egyszerű szabályok szerint, pl. 1-2 közötti passz esetén 3-as befut és kilép 5-ös helyére miközben 5-ös fellép 3-as helyére. A sikerélmények révén innen már sokkal könnyebb lesz továbblépni.