A FLEX JÁTÉK

Szerző: Balogh Judit

A flex játék az 1970-es években kifejlesztett emberfogás elleni támadás, mely a mai napig rendkívül népszerű Európában és a tengerentúlon egyaránt.

Egy folyamatosan ismételhető játékról van szó, melyben üres elzárások és befutások vannak, emellett lehetőséget teremt az 1:1 elleni játékra is. A sok mozgás minden játékosnak több helyzetet is kínál, akár szemben, akár háttal a palánknak kapják meg a labdát. A játék minden játékost bevon és az alapvető készségeket fejleszti, vagyis a passzolást, a dobást, a betörést és a labda nélküli mozgásokat.

A flex játék sikeresen alkalmazható olyan csapatoknál, ahol nincs domináns center, nincs kiemelkedően jó labdavezető és labdabiztos játékos, aki jól bontja a védelmet, vagyis a csapat a labda nélküli mozgásokban jobb. Ha viszont vannak sokoldalú játékosok, ezzel a játékkal mindenki veszélyes lehet a gyűrűre, emellett a játékosok szabadon elfoglalhatják kedvenc pozíciójukat, így jobb dobószázalékra lesznek képesek. Nem utolsósorban a flex játék az állandó mozgás miatt fárasztja az ellenfelet is.

A flex játékkal tehát a következőket lehet gyakorolni:

–        alapelemek helyes használata (1:1 elleni játék, passzolás, dobás, játék szemben/háttal)

–        labda nélküli mozgások minden pozícióban

–        spacing és timing (azaz helyezkedés és időzítés)

–        játék a különböző pozíciókban

–        reagálás a védekezésre, a védelem olvasása

–        elzárás az elzárónak (screen on screen)

–        hátsó kereszt- és mélységi elzárások a mezőnyjátékosoknak

–        súlypontképzés

Akkor nézzük az alapjátékot:

1. Elsőként az alapfelállást vesszük fel, az irányító valamelyik oldalra elviszi a labdát, az ellentétes oldali center feljön két hátvédes felállásba. Közben a szárnyak lehúzódnak az alapvonalra. (Ez a felállás természetesen megváltoztatható, pl. az egyik bedobó húzódik fel hátvéd posztra, és a center lép ki a sarokba.)

2.   1-es átpasszolja a labdát a hátvédposztra felhívott centernek, az ellentétes oldali bedobó pedig befut a 4-es blokkján.

3.  1-es rögtön, miután 4-es megadta az elzárást 2-nek, elzárást ad 4-esnek, aki ebből feljön hátvédhelyre.

4.   1-es az elzárás után kilép a sarokba, 5-ös átpasszolja a labdát 4-esnek, és újra az alapfelálláshoz jutunk, csak a játékosok más pozíciókba kerültek.

5.   Újra elindítva a játékot a másik oldalra:

6.

7.   És újra visszaértünk az alapfelálláshoz, más játékosokkal az egyes pozíciókban.

A játék így folyamatosan ismételhető a támadóidő szabta kereteken belül. Látható, hogy a mozgások során számos helyzet adódik, de fontos, hogy minden játékos agresszívan, kosárra veszélyesen mozogjon és kérje a labdát. A flex játék több ponton is megbontható a játékosok kreativitásával, de természetesen az alapmozgás (1-4. ábra) után szabadon meg is változtatható, a befejezés csapat és a játékosok erősségeihez igazítható.

Pl.: 4-es lepasszolja a sarokba 1-esnek és 2-es blokkján befut a gyűrű alá.

Felhasznált irodalom:

Magnano, Ruben (2009): Flex offense. In: Gandolfini, G. (ed): NBA coaches playbook: Techniques, tactics, and teaching points (pp. 135-146). Human Kinetics.